Újrahasznositási pályázat -- eredményhirdetés!!!!!!

Kedves Lányok, megszületett a döntés, ami bizony nem volt könnyü. Mint már irtam, nagyon szinvonalas, ötletes pályázatokat küldtetek be, de hát sajnos nem gyözhet mindenki. Azt viszont megigérhetem, hogy a nem gyöztes pályamunkák is be  fognak kerülni a szakkörös blogba egy-egy projekt keretében.
Akkor térjünk a lényegre:

Rita féle dagi madaras táskát nyert: Balla Erzsébet (Böbilla) a csikokból szövött kézimunkakosár elkészitöje.

Lidércke Dorka meglepetés ajándékát kapja: Matula ikrek a férfi ingekböl készült takaróért.

Gyermekkategóriában kreativ csomagot kap: Szegusz Timi kicsi, de nagyon ügyes kislánya Zsuzsó, a jópofa hernyó kitalálója és elkészitöje.

Gratulálunk a gyözteseknek, legyetek szivesek elküldeni a cimeteket emailban. Szeretném még egyszer az összes résztvevönek megköszönni a beküldött pályamüveket. Nemsokára ezeket is viszontláthatjátok itt a szkkörös blogon! Most pedig itt olvashatjátok a három dijazott pályázatot.

Balla Erzsébet - Kézimunkakosár

Egy kosarat készitettem a kötéseimhez (kézimunkáimhoz),ehez áldozatul esett 2 szoknyám és a párom egyik nadrágja.

Szabás: a kosár oldalához: 8 drb 7cm széles 88 cm hosszú csik

                                         32 drb 7 cm széles 21 cm hosszú csik

                                         2 drb  5cm széles 86 cm hosszú szegőpánt

           -a kosár aljához: 8 drb 7 cm széles 30 cm hosszú csik

                                    11 drb 7 cm 21 cm hosszú csik

                                     1 drb 5 cm száles 86 cm hosszú ferde szegőpánt

           - a füléhez:  2 drb  5 cm széles 106 cm hosszú csik

                             1 drb  5 cm széles   56 cm hosszú csik

A textilcsikok visszájára vetexet vasaltam majd egyenkén hosszába összevarrtam,kiforditottam és levasaltam.

A kosár oldalához és aljához, egymás mellé tettem a hosszabb csikokat majd a rövidebb csikokkal összefüztem ( mint valamikor kisiskolás koromban a szines papircsikokat) .Középen kezdtem, gombostűvel rögzitettem.Egyik oldalán a hosszanti csikokból hagytam 1 cm "lógni"

Hosszában is keresztben is minden csikot levarrtam.Beszegtem a kosár oldalának a felső szélét. Az oldalát egymás mellé fektetve,a kiálló hosszanti csikokat egymásra csusztatva közbeöltős cikk cakk öltéssel összevarrtam.

A füléhez szabott csikok mindkét szélét 1 cm levasaltam majd a rövidebb csikot egészen, a hosszabb csikok mindkét végén 25 25 cm hagyva összetürve levarrtam. A levarrt részeket összefontam. A csikok végét a kosár oldalához varrtam úgy,hogy  takarja az oldalvarrást, kivül is belül is. Átellenben varrtam a kosár fülének a másik felét. Beszegtem a kosár oldala alsó felét is.

Az aljához összefüzött résznek a  sarkait lekerekitettem levarrtam minden csikot keresztben is hosszában is és a ferde szegőpánttal beszegtem.A kosár alját az odalához erős cérnával kézzel rejtett öltéssel varrtam össze.  Belül a kosár oldalához egy cimkét varrtam úgy, hogy szükség esetén legyen helye egy ollónak

         További szép estét kivánok!  Köszönöm a pályázati lehetőséget.

                           Üdv:Erzsébet ( a bloger világban   Böbilla)

Matula ikrek takarója:

Az én receptem úgy kezdődik, hogy végy 10 kockás férfiinget a turkálóban, lehetőleg fiús színekben (azaz kék, és passz). Na jó, előbb persze nem árt, ha van egy terv, legalább a mintát illetően. :o)

 Aztán jön a vagdosás minden mennyiségben... Jelen takaró kétféle mintájú blokkból tevődik majd össze, amiből ez az adag foltocska az egyik minta 32 blokkja. A családot szoktuk néha adatokkal terrorizálni, ez itt 160 darabka.

Nem mindig készítem szétválasztva a többféle blokkot, de mivel a másik fajta egy összetettebb csillagminta lesz, a keveredések elkerülése végett, és mert nagy tételekről van szó így is, most ez lett a stratégia. Valami oszd meg és uralkodj dolog. :o) De az is lehet, hogy csak rendszermániás vagyok varrásügyben.
Aztán jön a kedvenc (pontosítok egyik kedvenc) részem, kirakózni a földön (ezt a térdem annyira nem szereti, de ha csak ott van elég hely?!). Én nagyon tarkán szeretem a foltosokat, ezért igyekeztem a kis középső négyzeteket minél több variációban párosítani a keretekkel. Egy alapelv volt, lehetőleg a sötétebbek világosabbal kerüljenek össze.
Néhány blokk már összevarrtan feszít a sarokban.

Gyakorlatilag ez a fele takaró. Most szabom a következő kupac kis foltocskát, a másik fele blokkhoz, ugyanezekből az anyagokból.
Utólag meg kell állapítanom, hogy a könnyebbik végén kezdtem a dolgot, mert ezek a blokkok még csak 5-5 foltból álltak, na de a másik minta blokkonként 24 kicsi darab.

A kép elkészülte óta kiszabtam az üres helyekre való két adag foltot is. Most újból kirakózás és végtelennek tűnő varrás következik, aztán jönnek az újabb blokkok fényképei...

A nagyobb négyzeteken azért látszanak átlók, mert háromszögekből álló foltokat varrok belőlük, és szétvágás nélkül sokkal egyszerűbb szépen megvarrni őket. Persze ez sem saját ötlet, de nagyon bevált. Sajnos a forrást már nem tudom megadni, de a lényeg, hogy négyzeteket szabunk, berajzoljuk az átlót, a két anyagot színt-színre összefogjuk, és az átlótól kifelé mindkét oldalon varrásráhagyásnyival végigvarrjuk. Csak ezután vágjuk szét az átlón, így a sarkok nem nyúlnak el. Utána már a szokásos lépések jöhetnek: szétvasalás, továbbépítgetés...

A minta így fog kinézni valahogy:

A kép forrása: Davina Thomas 200 blokk foltvarráshoz című könyve. Szédületes színek, minták, blokkok és foltmunkák vannak benne. Sőt egy-egy blokk részletes szabási adatai is, kezdők dolgát roppant megkönnyíti, haladóknak ínyencfalatok vannak benne! Én voltam olyan szerencsés, hogy kis családomtól ajándékba kaptam, aki nem, az a Szalay Könyvkiadó gondozásában megvásárolhatja.

Elkészültek a háromszöges foltok, nagy adag vagdosás, vasalás után a teríték így fest (egy próbacsillaggal):

Aztán kezdődött a csillagok összeállítása.

Aztán elkészültek a csillagos blokkok is, itt látható, amint a kunyhósok nyakába ugorva várják a további feldolgozást:

Biztató kis kupac!

Fotódokumentációban egy lépés kimarad, mert íme máris csíkokba tömörülve várják a segítőkész ruhaszárítón, hogy előlappá egységesülhessenek:

Vagyis bemászhassanak a varrógép alá:

És csak varrtam, és varrtam, és varrtam, és nem is gondoltam, hogy a kilenc csík ilyen végtelen hosszú... Vagyis persze nem gondoltam, hanem tudtam, varrtam már bőven takarót, de ami ilyen nehezen halad, az még végtelenebb.

De végül csak elkészült a blokkokból az előlap közepe!!!

Nos nem állítom, hogy hibátlan. Bár meglepően jól illeszkedtek a neveletlen kis csillagaim, de nyilván aki nagyon keres hibát, fog is találni... De erre nézvést az az irányelvem, hogy aki a hibákat nézi, az nem a barátod. Az elrendezés harmonikus káosz lett, mert ennyi szín ennyiféle variálásánál már nem igazán tudtam szerkezetet tervezni, a lényeg csak az volt, hogy ugyanaz a szín lehetőleg ne kerüljön közvetlen egymás mellé kétszer.

Ma megvásároltam hozzá némi flízt, és a hátlap anyagát, ami snassz kis világoskék vászon. Sajnos valami jó kis passzoló puplint nem kaptam, pedig az előlapnak még mindenképp szüksége van egy keretre. Már csak a tökéletes méret elérése céljából is. Bárhogy is tervezek előre, a kész munka általában kicsit kisebb lesz, mint amit elhatároztam. Lehet, a varrógépem eszik némi anyagot... Mindenesetre most megyek áttúrom a készleteket keretanyagért, közben beavatom a hátlap anyagot, aztán...

Rákerült a keret, csak egész keskeny, hogy meglegyen a 150x190 cm-s, tervezett méret. Némi keresgélés után végül a mellette látható vásznas dobozomban találtam egy vékony, turkálós ágynemű maradékot, aminek a farmerkék színe, és kockás mintája tökéletesen passzolt, és az anyaga sem túl vastag ahhoz, (szerencsére,) hogy ne lehetne összevarrni a puplinokkal. Öt-öt centi körben, és micsoda optikai tuning!

Íme hát a kész mű:

Vagyis csak majdnem kész, mert a tűzés Zsuzsira vár... mi renitens módon sokszor utólag steppeljük a takaróinkat. Nekünk bevált, bár nem mondom, hogy nem macerás néha...

Az előlap elkészülte után tehát kiszabunk egy ugyanakkora hátlapot, és műszálas flízt, majd színt színre fordítva az elő-, és hátlapot, és egyik fonákjára fektetve a flízt, összevarrjuk, kifordítjuk, láthatatlan öltéssel (hogy annak mi a hivatalos neve???:o) ) bevarrjuk a nyílást, aztán letűzzük a szélét, és utána jön a tűzés. Mivel nem tűzzük agyon, mint az eredeti quilt-eket szokás, nem okoz gondot az anyag gyűrődésmentes elsimogatása sem. Mivel a flízből a jobb szerkezetűeket vesszük, ezért nem kell túl sok rögzítés. A tapasztalat mondatja velem, hogy a varrásvonalak letűzése is bőven elég, eddig még egy ilyenben sem mászott el a töltelék mosás, vagy erős igénybevétel során sem.

Persze szép, és tiszteletet érdemlően munkaigényes a teljes felület steppelése, de a renitensek (mi) úgy gondolkoznak, hogy annyi idő alatt inkább varrnak egy másik takarót.

Itt pedig még egy, közelebbi kép:

A steppelés pedig tényleg csak ennyi, a keret külső és belső szélén, meg a sorok, és oszlopok mentén letűzve, a tapasztalat szerint ennyi tökéletesen megfelel, többévi mosásnak is ellenáll:

Zsuzsó pályaműve – A kukac

Felhasznált anyagok: régi, kinőtt ruhák, mintához régi újság és körző (vagy egy nagyobb pohár, amit körberajzolunk) tömőanyag, drót, 3 db gyöngy, 2 flitter

Először a sablont készítette el körző segítségével: a kör átmérője 13 cm.

 

Aztán az anyagokra rárajzolta, majd kivágta a köröket.

Jojókat készített belőlük: körbefércelte, meghúzta, kitömte, összevarrta.

Elkészítette a szemet a flitter és a gyöngy segítségével, majd száj is került a fejecskére.

 

Innen már a segítségemre szorult, mert nem könnyű felfűzni a pamacsokat.

Az utolsónak szánt darabra rávarrtam a farkát, ami szintén egy gyöngy. A drótot hátulról indítottam, hogy visszakanyarodva megtartsa a gyöngyöt. A drót végét rácsavartam a továbbfutó szálra. Ezek után felfűztem a többit. ( Az utolsó és az utolsó előtti jojónak a hátoldala fordul egymással szembe.)

A fejénél nem szúrtam át a tűt, csak beleöltöttem, visszakanyarodtam, majd összecsavartam a két drótot.

Aztán Zsuzsó szeretett volna még szarvacskát is a kukacnak.