.... mondja Pelikán a Tanúban. Hát most én is így vagyok ezzel. Már 4 hónapja meg van a varrógépem, de egyszerűen nem volt időm leülni mellé, illetve az első kudarcok el is vették a kedvemet! Ráaadásul még mindig nem vagyok jól (már el sem hiszem, hogy valamikor jól leszek.)
Ha az ember leesik a lóról, állítólag azonnal vissza kell ülni. Így hát elhatároztam, hogy azért is gyakorlok, varrok. Úgy döntöttem készítek egy összehajtható táskát. Megnéztem Lidércke leírását, aztán elkezdtem.
HÁT..... Néha görbe a varrás, néhány dolog kicsit nem ott van, ahol kellene, DE ÉN KÉSZÍTETTEM! EGYEDÜL! :DDD Sokat tanultam belőle, egy-két dolgot már most másképpen csinálnék!
2010. augusztus 15., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Szerintem elégedett lehetsz. Nagyon jól összeválogattad a színeit a táskának, s attól, hogy egy kicsit csálé, kimondottan kedves.
Gratulálok,nekem tetszik :)
Ezek az ellenérzések elmúlnak. Mindenképpen tedd el, becsüld meg, s időről-időre vedd elő, s mosolyogj, mert látod (látni fogod), hogy mennyit fejlődsz, s hogy már elsőre is milyen jót alkottál. Mert nincs olyan, hogy rossz alkotás. Max. más érzéseket vált ki másból, még belőled is más-más időben. Pedig a funkcióját így is tökéletesen ellátja. :)
Nagyon jó lett!
A gépemmel én is épp így vagyok, pedig már egy éve megvan, de csak most kezdem igazán megismerni :)
Maximálisan egyetértek Skippoval!:-)))
Jó, hogy újra lóra ültél! :)))))
Első nekifutásra, nagyon klassz lett!! Nehogy feladd, nagyon jól fog menni, csak egy kis gyakorlás kell.
Megjegyzés küldése